HTML

Mikroszkóp Színpad

Azt várjuk, hogy dörömböljenek a színház bejáratánál azok a nézők, akik önkéntes rekeszizom gyakorlatokra vágynak…

Friss topikok

A bölcs nevetés élménye

2012.03.28. 17:41 mikroszkopszinpad

A Szomszédnéni odaát van szürreális élménynek ígérkezett. Bizonyos tekintetben az is lett. Egy bolondos, humoros, abszurd élmény, ami meglepő módon még el is gondolkodtat. Az élet nagy kérdései és a hétköznapok apró bosszúságai egy darabban? Nos, igen. Két óra nevetés, majd napokig tartó agyalás, ami manapság ritka kincs, pedig valami ilyesmiért járunk kabaréba, színházba. Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs tehetségéhez eddig sem fért kétség, de most a Mikroszkóp Színpadon is bizonyítottak. Ebben persze segítségük is akadt: Janklovics Péter és Vida Péter.

  

Számomra a dolog ott kezdődött, hogy ültem valahol a gangon Bálint Ferenccel (BéFé) és Tóth Szabolccsal (TSZ) és a közelgő kabaréjuk bemutatójáról beszélgettünk. A diskurzus persze inkább volt komolytalan, mint komoly, de mivel régebben ismerem őket, nem lepődtem meg, viszont felkeltették az érdeklődésemet a darab iránt. Jó, azt tudtam, hogy kétszemélyes „stand up jeleneteket” tudnak írni, és egyébként is kiváló humoristák. A tavalyi Bon-bon díj sem véletlenül került hozzájuk. Afelől nem volt kétségem, hogy minden megtesznek egy színvonalas, élvezhető kabaré színpadra állításáért. De vajon sikerül nekik? Az eszköztelen, „csupasz”, kétszemélyes előadás után mit tudnak kezdeni a kabaré-környezettel? Sikerül-e jól élni az eszközök és a díszlet adta lehetőségekkel? Szerzőként mit tudnak kihozni a négyszemélyes jelenetekből? Rendező nélkül, két remek színésszel kiegészülve felerősödik a Szomszédnéni-jelenség, vagy inkább elhalványul?


Záporoztak a kérdések a fejemben, amikor tegnap a Mikroszkóp Színpad felé kocogtam. Nem vagyok ennyire sportos, csak késésben voltam, így a szó legszorosabb értelmében a kezdés előtti utolsó pillanatban foglaltam el a helyem. Fojtott zihálásom szerencsére nem zavarta meg Vida Pétert, aki a kezdés előtt, a Színházi Világnap alkalmából – hasonlóan az összes többi teátrumhoz – felolvasta John Malkovich üzenetét. „Kívánom, hogy munkátok legyen nagyszerű és eredeti. Mély, megindító, elgondolkodtató és egyedi.– hangzott el az üzenetben, és közel két órával később arra gondoltam, a kívánság már itt, ezen az estén is teljesült.

 

A Szomszédnéni odaát van ugyanis nagyszerű és eredeti előadás. A szereplők felszabadultan játszanak, a szerzők fantáziája érezhetően szárnyal, a poénok ülnek, a díszlet nem eltúlzott, a felhasznált eszközök pedig jól illeszkednek a látványhoz. Érdekes újítás a „plazmafal”, ami kilenc darab – mátrixba rendezett – lapos tévét takar. Ezen minden jelenethez más kép jelenik meg, ez esetben például karikatúraszerű rajzok, melyek így folyton változó illusztrációként segítik a színpadképet. (A rajzok Tóth Szabolcs, azaz TSz munkái. – A szerk.) Nincs főszereplő, nincs markáns vezérfonál az eseményekben, laza kapcsolódás viszont van, hiszen az ember életének tipikus, meghatározó helyzeteit láthatjuk kicsivel a kezdetek előttről indulva (két magzat beszélget az anyaméhben), és valamivel a végső állomás után megérkezve (a záró képben egy ősi magyar temetési szertartást látunk).

 

A jelenetekben többnyire négyen játszanak, mégis ott vagyunk mindannyian. A magzatok elmélkedésében arról, hogy mi lehet „azután”, a BKV buszon utazó bliccelők gyanakvásában, a groteszk tragédiává fajuló szomszédolásban, a latin-amerikai szappanoperák iránti semmitmondó rajongásban, vagy éppen a földönkívüliek ránk csodálkozó tekintetében láthatjuk magunkat. Nevetünk, tapsolunk, és jól szórakozunk saját esetlenségünkön, amit ez a két fiatal srác olyan jól meg tud fogni. „Abszurd” –mondhatjuk a darabra teljes joggal, de éppen csak annyira, amennyire az életünk az, ha igazán jól figyelünk a tetteinkre, gondolatainkra és közben megfelelően őszinték merünk lenni magunkhoz.

 

Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy a sikeres kabaré kulcsa a remek időzítés. Nos, ha ez így van (És miért is ne lenne így?!), akkor a Szomszédnéni megtalálta a kulcsot. A párbeszédek nagy többségében éppen akkor jön a geg, a poén, a nyelvi humor, vagy csak egy vicces gesztus, amikor kell. A közönség pedig veszi a lapot. Nem kell kikacsintani, elmagyarázni, aktuális hírekre reagálni, elég, ha valaki szétnéz a saját otthonában, a buszon, a gyógyszertárban, vagy a fogorvosnál, és máris érti az utalásokat, a mondanivalót.

 

Merthogy az is van neki! Nem tudom, mennyire volt a fiúknak célja az elgondolkodtató szórakoztatás, de akárhogy is, sikerült nekik. A nézőtéren ülve, majd hazafelé a metrón és este elalvás előtt is beugrik egy-egy kép. Vajon tényleg ilyenek vagyunk mi, emberek? Lehet, hogy így látna minket egy idegen civilizáció? A mindennapokban is elképzelhető mondjuk egy végletekig frusztrált, agresszív szomszéd, aki hirtelen felindulásból, jelentéktelen semmiségért öl? Persze. Őt nap, mint nap látni a híradóban.

 

Tegyük hozzá, az igazi hatáshoz kellenek a partnerek is! TSz és BéFé nyilván rutinosan mozognak a saját világukban, Janklovics Péter és Vida Péter pedig nem csupán beilleszkedett a „társulatba”, hanem zseniális jutalomjátékkal segít sikerre vinni a darabot. Mindketten felszabadultan, a legkisebb kötöttség nélkül hozzák a rájuk osztott karaktereket. Janklovics Péternek zsigerből jön az ideges kiabálás, és a határtalan lazaság is, Vida Péter pedig annyira átéli a szerepeit, hogy az egyikbe kicsit bele is hal, és ez nem csupán szófordulat. Nehéz lenne bármelyiküket a másik elé helyezni, hiszen mind a négyen a helyükön vannak a színpadon. Örömmel játszanak, mindenki csillog egy kicsit, de háttérbe is húzódik, ha arra van szükség, ettől pedig a nézőbe időnként belenyilall az érzés, hogy legszívesebben felmenne közéjük bolondozni.

 

A Szomszédnéni odaát van remekül eltalált, jól kidolgozott darab, ami valódi szórakozást ígér. Nem politizál, nem kesereg, inkább kedves mosollyal az arcán tekint a hétköznapok furcsaságaira. Mint egy bölcs, aki naivnak mutatja magát, nevettett, de közben elgondolkodtat. Még csak nem is keresi az igazságot, de segít, hogy mindenki magában megtalálja azt, ha akarja. Ugyanakkor semmit nem erőltet. Megmutat, és ezzel szórakoztat, aztán mindenki eldönti, hogy a felvetések csak ebben a két órában érdeklik, vagy tovább is. „Kívánom, hogy munkátok legyen nagyszerű és eredeti. Mély, megindító, elgondolkodtató és egyedi.– mondta John Malkovich. Talán a nemzetközi hírű sztár nem is remélte, hogy Budapesten, a Mikroszkóp Színpadon, két erdélyi fiatalembernek, egy kabaréban máris sikerül teljesíteni a kívánságát. Pedig sikerült.

 

/Koncz Csaba

  

1 komment

Címkék: vida tsz szomszédnéni janklovics béfé

A bejegyzés trackback címe:

https://mikroszkopszinpad.blog.hu/api/trackback/id/tr704346213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kici 2012.03.29. 14:36:50

Ott voltam. Tetszett nagyon. Eredeti. Janklovics Péter pedig fergeteges :)
süti beállítások módosítása