A Maguk akarták – Nem kívánságműsor című előadás nem csak azért különleges, mert mai témákkal, modern közönségnek szól, hanem mert valóban a klasszikus kabaré hagyományait eleveníti fel. A jeleneteket például konferanszié köti össze, választja el, tehát míg a díszlet átáll, a közönség tovább szórakozhat. A feladat könnyűnek látszik, de korántsem az, így nem véletlen, hogy három rutinos stand up komikust kértek fel rá, akik egymást váltva szerepelnek majd az előadásokon. Aranyosi Péter után Hadházi Lászlót kérdeztem az új szerepkörről, aki Kovács András Péterrel együtt szerzőként is jegyzi a darabot. Villáminterjú.
Mennyiben lesz más konferansziéként színpadra állni, mint stand up komikusként?
Először is nagyon fontos tisztázni, hogy ez nem stand up. Ez kabaré. Rendezője van, Nádas Gyuri személyében, írók írták, színészek játsszák el. Ebben van nekem egy „szerepem”, még ha annak nincs is meg a szövege előre. Fogalmam sincs milyen lesz, mert nem csináltam még ilyet sosem. Természetesen itt is magamnak találom ki a mondandómat, de mégis megvannak a keretek, mondjuk, hogy, hányszor kell beszélnem és mennyit. Ez nekem is újdonság. A Rádiókabarés műsorvezetéshez sem tudom hasonlítani, mert ott elmondom, ki a szerző, mi a cím és ennyi. Itt viszont mégiscsak van egy menet, egy terv, egy gondolati fonál, amire fölfűzték a jeleneteket. Klasszikus kabarészínházról van szó, tehát nem a konferanszién van a legfőbb hangsúly, és nem is szabad, hogy rajta legyen.
Valamelyest azért csak kell követned a tematikát, nem?!
Nem vagyunk megkötve, de azért érdemes tudnom, milyen jelenet jön, miről lesz szó. Persze a tartalmát fölösleges lenne elmondani, hiszen azt úgyis látni fogja mindenki. Inkább olyasmit tudok elképzelni, ami kapcsolódik hozzá, hasonló a gondolatisága. A kabaréban különösen fontos, hogy legyen egy vezérfonál. Eleve van címe, arról kell, hogy szóljon, ahhoz kell tudni nekem is hozzátenni valamit. A jeleneteket – melyeket olyan jeles szerzők írtak, mint Litkai Gergő, Varga Ferenc József, Kovács András Péter, illetve a kollegák a Rádiókabaréból, meg ugye én is –, a konferálással csak felvezetnem kell, nem túlbeszélni.
Miért vállaltad el ezt a felkérést?
Hazudnék, ha azt mondanám, nem számított, hogy Litkai Gergő felkért. De, ez is nyomott a latba. Ugyanakkor izgalmas feladatnak is érzem. Cél, hogy legyen igazi kabaré. Egy nagyvároshoz szerintem ennek hozzá kell tartoznia, nem beszélve arról, hogy színesíti a magyar humort, ami mindenkinek jó, közönségnek, szerzőknek, előadóknak egyaránt. Leginkább viszont azért vállaltam el, mert imádom ezt a műfajt. A kabarét, a jeleneteket. Rövidek, csattanósak, viccesek, van mondanivalójuk. Nagyon élvezem. Úgy röhögök ott hátul, mint a szél, és nyilván az sem véletlen, hogy magam is írtam már jó néhányat.
Elsősorban kinek szól majd ez az előadás, ki a célközönség?
Nehéz lenne ezt behatárolni. Nyilván az lenne jó, ha minél többen jönnének a fiatalabbak is. Remélem, a színvonal hozza majd magával az érdeklődést. Korábban nem voltam még a Mikroszkóp Színpadon, nem is igen tudom, kik jártak eddig oda. Meglátjuk. Bizakodó vagyok. A Rádiókabaré is megváltozott az elmúlt években és abszolút előnyére. Elkezdődtek a friss kabaréjelenetek, folyamatosan újak kerülnek adásba, és ez hozta magával a fejlődést. Nem csak azért, mert történetesen mi kerültünk oda, hanem mert mindig van igény a jóra. Itt is azt gondolom, ha jól csináljuk, keresni fogják a jegyet, mert meg akarják majd nézni élőben.
Először a harmadik előadáson szerepelsz. Követed majd az első visszajelzéseket?
Érdekel, hogyne, követem majd. Arra is kíváncsi vagyok, hogy a másik két konferanszié – akikkel váltásban leszünk -, Aranyosi Peti és Kovács András Péter hogyan csinálja ezt. Sajnos nem fogom tudni megnézni őket, mert mindig fellépek, de a próbákon ott leszek, figyelem őket is, mihez kezdenek. Érdekes lesz nagyon, mert hiába álltam már színészként is, humoristaként is színpadon, ez más. Ez tényleg nem stand up comedy.
/Koncz Csaba
