Mensáros László naplóit olvasgatom és most már azt is sajnálom, hogy nemcsak színházban, de az életben sem találkoztam vele. Remek gondolatai vannak és olyan kétségei, amelyek nagyon közel állnak a szívemhez, hiszen ugyanúgy élem meg én is őket napról-napra. Úgy is mondhatnám, már értem miért volt ő a nagy színészek között is az egyik legnagyobb. Gondolatai szinte avanzsálták, hogy a legjobbak egyike legyen. Az én vesszőparipámról, a sokak által elcsépelt, elhasznált, elbagatellizált és félreértelmezett szeretetről így ír:
„A szeretet mindenki számára kötelező, kemény gyakorlat naponta, minden olyan órában, amikor az ember mások megértésével, meghallgatásával, figyelmességgel, tapintattal, alkalmazkodással, megbocsátással és végső fokon önzetlen segítségével kerül szembe. Ez a küzdelem idestova harminc éve tart bennem, kisebb-nagyobb eredményekkel.”
Előre is elnézést, hogy kicsit hosszabb leszek a szokásosnál. Ennek egyik oka, hogy olvastam valamit és nincs szívem kihagyni belőle egy sort sem, ezért teljes terjedelmében fogom bemásolni. Az angyalka, aki Buzzatit is megismertette velem, most egy újabb hírnök könyvét nyomta a kezembe. Jorge Bucay Életmesék című könyvéből idézek szó szerint, majd a magam gondolatait ezzel kapcsolatban. Nagyon fontosnak tartanám, hogy ha az én hozzáfűznivalómat nem is, de Bucay történetét mindenki elolvasná, mert még azoknak is el kéne rajta gondolkodni, akik egyáltalán nem éreznek hasonlót. Sőt, nekik kéne a leginkább!
Tegnap szót ejtettünk a közelgő 
vBa: Eredeti végzetségedet tekintve, te vendéglátós vagy. Mégis huszonegynéhányadik évedet töltöd most már a színpadon…
Pár hónap különbséggel, szinte egyszerre kezdtük a pályát. Mintha két versenyló lennénk, akik egy futamban startoltak el és még most is loholunk valamiféle cél felé. A verseny során sokszor egymás mellett, néha pedig egymástól elsodródva vágtáztunk. Voltak lovak, akik lehagytak, de később feladták és voltak (vannak) lovak, akik futam közben tűntek fel a semmiből. Mi azonban, ha néha fáradtan is, de még mindig futunk. Lassan már öreg gebéknek számítunk, mert 20 év egy lónál, bizony már kor. Mégis rohanunk körbe-körbe és hogy milyen minőségű pacik vagyunk azt nem a mi tisztünk eldönteni, de az tény, hogy még mindig nem dőltünk ki a sorból.
A Magyar Rádió elnöke minden évben, így idén is, június 25-én, Karinthy Frigyes születésének évfordulóján adja át az elismerést a Rádiókabaré kiemelkedő teljesítményt nyújtó szerzőinek, előadóinak. Az elismerés mindössze egyszer ítélhető oda. Varga Ferenc József ezzel a kitüntetéssel egy olyan elit klubhoz csatlakozott, melynek tagjai között találjuk Marton Frigyest, Hofi Gézát, Nagy Bandó Andrást, Boncz Gézát, Éles István, Sándor Györgyöt, Litkai Gergelyt, Maksa Zoltánt, Kovács András Pétert, Kőhalmi Zoltánt, Bödőcs Tibort, vagy a tavalyi díjazottat, Hadházi Lászlót.
Apámnak nem kellett sokat nyűglődnie velem, hogy megszeressem a focit. Már a babakocsimon is egy hatalmas Albert Flórián kép volt elöl, hogy mindenki tudja, ez a család is, mint hazánkban mindegyik, rajong a fociért. 10 éves koromig együtt jártunk minden meccsre, majd eljött a nagy pillanat, elengedte a kezem és onnantól egyedül (!) jártam ki a stadionba. Igen, akkor még nyugodt szívvel kiengedhetett egy majdnem 11 éves gyereket húszezer szurkoló közé. Bérletem volt, így ha valaki arra vetemedett volna, hogy a kiscsávó székét elfoglalja, egy szektornyi ember förmedt rá: „az a hely a gyereké”.
A félreértések elkerülése végett tisztázzuk gyorsan: nem történt profilváltás a Mikroszkóp Színpadon, és még csak nem is ilyen módon szeretné növelni a bevételeket a színház vezetése. Az Övön alul című előadásról van csupán szó, melynek a fő témája az erotika, a szexualitás és a humor kapcsolata. Mindez remek szerzők tollából, kiváló színészekkel színpadra állítva, könnyed, elegáns stílusban. A szóban forgó jelenetben például két élményipari szakmunkásnő érkezik – a nézőtéren keresztül – a színpadra, ahol egy leendő kuncsaftot igyekeznek sajátos, de a politikai kommunikációból ismerős érvekkel választásra bírni. Végül jön a madame (a csodálatos Lorán Lenke), aki feloldja a helyzetet és egy csattanós poénnal zárja le a szituációt. Taps.
A Párkocka egy képregényes oldal, rövid kis rajzos szösszenetek gyűjtőhelye. Május elsején ünnepeltük a második születésnapunkat, 2010 óta működünk. Az ötfős kis rajzoló gárda minden nap egy rövid, új képregény csíkkal jelentkezik. A cél a szórakoztatás, a vidámság, illetve szeretnénk a műfajt, a comic strip-et kicsit felrázni. Hozzáteszem, sok kitűnő magyar képregény sorozat fut a neten, illetve képregényes kiadványokban, ehhez mi a magunk módján szeretnénk hozzájárulni.
Jelentem, hogy ma a Mikroszkóp Színpadon a Maguk akarták című előadás ment. A közönség soraiban több reakciós elemet is felfedezni véltem. Ők az átlagosnál is hangosabban reagáltak a poénokra. Megfigyelésüket a 124/55 mellékletben kérvényeztem. A második sor ötös széken ülő úr különösen veszélyes lehet, mert egyes reagálásai kimerítették a nyerítés fogalmát.
A villánykövesdi Rádiókabaré felvétel után a helyi közönséget tiszteletbeli nagyvázsonyi közönségnek nyilvánítom. A hangulat a Dumavölgy-Humorvár atmoszférájára emlékeztetett. Nagyon jó érzés ilyen közönség előtt fellépni. Igaz, a Rádiókabaré közönsége a Stefánia Palotában is mindig elkényeztet minket szeretetével, de elhagyni a bázist, egy kis izgalommal tölt el, hiszen nem tudjuk, vajon a törzsközönségünk nélkül, mire megyünk. Szerencsére Villánykövesden fantasztikus volt a hangulat és a közönség. A felvétel végén pedig Varga Feri Józsi még egy kis extra produkcióval is szolgált, melynek csúcspontja megint Szikora Robi megformálása volt. Hogy a felvétel után mi történt? Fogalmazzunk úgy, nem hagyott minket hidegen, hogy bortermelő vidéken léptünk fel és nem kellett hazarohannunk. :-)
Előrebocsátom, ma reggel a világ egyik legaranyosabb és legkedvesebb rajongójával futottam össze, úgyhogy amit leírok, pusztán azért teszem, mert még most is nevetek. Jövök ki a szupermarketből, kezemben a két kiflivel és a 2 deci kakaóval (
Tegnap este az Övön alul című előadás ment a Mikroszkópon – stop – Telt ház volt – stop – A közönség kiváló volt, jól szórakozott és elégedetten távozott – stop – Erre mondják, hogy sikeres előadás – stop – Ui.: Ugye milyen unalmas a jó hír?
Évek óta írok blogot és Lorán Lenke eléggé sűrűn ad alkalmat, hogy billentyűzetet ragadjak. A videó sok mindent elárul, de van egy “apróság”, amit mindenképpen le kell írnom. Sajnos még mindig el tudom követni azt a hibát a kamerámmal, hogy megnyomom rajta a felvétel gombot, de nem ellenőrzöm, hogy valóban rögzít e. Így történhetett, hogy Lorán Lenke ünneplésének legszebb pillanatát nem sikerült megörökítenem. 
Nádas Gyuri 50. születésnapja több okból is emlékezetes marad számomra. Először is, nagyon régen fogyasztottam el ennyi fröccsöt. Nem szoktam sűrűn alkoholt inni, de ha igen, akkor... akkor. A fröccs hatását leginkább szegény Fésűs Nelly lába bánta, amin olyan természetességgel gyalogoltam át kétszer is, mintha zebra lett volna. A másik ok, amiért emlékezetes lett a szülinap, hogy hosszú idő után végre találkozhattam Szántó (Berta) Szandra színésznővel, aki mindig is szép volt (és tehetséges), de a szülés olyan „megabombázóbrutál” nőt csinált belőle, hogy elhatároztam, én is szülni akarok, hogy ilyen szép lehessek. Szóval, nagyon jó érzés volt magamhoz ölelni ezt a 190 centi tömény anyát, és végre beszélgetni egy kicsit, úgy vagy talán „úgyabbul”, mint régen, amikor még majd minden nap együtt játszottunk a Mikroszkóp Színpadon. 
Az .jpg)
Szóval akkor olyat, ami érdekli a közönséget?! Jöjjön néhány kulissza- és egyéb titok, ami eddig nem látott napvilágot. Litkai Gergely és Hadházi László testvérek, de Hadházi Laci nem használja az apai nevét, ezért nincs névazonosság. Janklovics Péter minden fellépése után kalapáccsal rácsap a könyökére egy régi fogadalom miatt. Kovács András Péternek van egy Ferrarija, de nem használja, mert fél, hogy az irigyek megszólják. Aranyosi Péter két éve nem képes bevallani, hogy igazából Fradi szurkoló, de mivel nincs benne s betű, továbbra is Diósgyőr rajongónak hazudja magát fellépésein. Vida Péter és Varga Ferenc József nemcsak a színpadon kollégák. Rendszeresen találkozhatnak velük az Oktogonon a Burger Kingben, hiszen ott dolgoznak mindketten másodállásban. Csenki Attila pedig igazából a Proton bolygóról származik, de büntetésből ideszáműzték, mert otthon mérges gázokkal seftelt és majdnem elpusztította bolygója lakosságát egy félresikerült üzlet miatt.
A Műhelymunka Társulat egyik fontos célkitűzése, hogy fiatalokat szólítson meg és őket érintő, érdeklő témákat dolgozzon fel. Az egyik ilyen téma természetesen a társas kapcsolatok, azon belül pedig a szexualitás kérdése, mindezt persze vidáman, szórakoztató formában tálalva. Az Édesnégyes című darab – aminek a címe is sokat sejtet – nem sokat bíz a véletlenre, hiszen a helyszín kiválasztásával máris „helyzetbe hozza magát”. Hol is lehetne legkönnyebben olyan fiatalokat találni, akik szabadon és szabatosan foglalkoznak a szexszel, mint egy koedukált szobában?
A programban részt vevő színházak a legkülönfélébb előadásokkal, koncertekkel, díszletbejárással és egyéb – nem mindennapi – műsorokkal várták az egyéjszakás kalandra érkezőket. A Mikroszkóp Színpadon például Kabaréklub felvétel zajlott fél tizenegytől, amin előzetes regisztráció után lehetett részt venni. A bejáratnál kialakult tömegben persze így is sokan akadtak, akik elmulasztották a korábbi jelentkezést, így az a ritka és egyben fura szituáció állt elő, hogy a körülbelül kétszáz férőhelyes nézőtérre dupla annyian szerettek volna bejutni.
Számomra a dolog ott kezdődött, hogy ültem valahol a gangon Bálint Ferenccel (BéFé) és Tóth Szabolccsal (TSZ) és a közelgő kabaréjuk bemutatójáról beszélgettünk. A diskurzus persze inkább volt 