Bevallom, sokáig nem hittem el. Kételkedés volt bennem. Úgy értem…, hihetetlennek tűnt. Két ember Erdélyből? Születés, élet, halál, ufók, mindennapi gondok közel két órában? Teljesen agyament jelenetek, amik azért mégis valahol egy ember életének sarkalatos állomásait veszik sorra abszurd, már-már groteszk humorral? Nem, ilyen nincs. Ez valami szélhámosság lehet. Vagy csak simán átverés. Esetleg tudományos fantasztikum. Ráadásul ebben a darabban már nem is ketten vannak, hanem négyen. TSZ, BéFé, meg a Péterek. Janklovics és Vida.

Aztán valami megmagyarázhatatlan erő űzni kezdett, hajtani az igazság után. Tudni akartam, mi az. Mi az igazság? Napokig, hetekig vívódtam. Az éjszakákon át tartó álmatlan hánykolódástól karikás szemekkel, bambán ültem az ágy szélén, mikor megszületett bennem az elhatározás. Mennem kell! És mentem… Leküzdöttem az akadályokat, átjutottam a nehézségeken és végre kiderült számomra, hogy nem csak szóbeszéd, nem csupán legenda, hanem tényleg igaz minden szó. A Szomszédnéni odát van…