„Szeretnéd magad jól érezni, Szépfiú?” – kérdezi valaki váratlanul, miközben végigsimítja a vállamat. Odapillantok. Igényesen megkomponált dekoltázs, kihívó ruha, neccharisnya, végtelenül hosszú tűsarok. Az erős smink alatt valahol szép arcú nő mosolyog rám. Csábosan, szenvedélyesen, a megtévesztésig őszintének tűnő átéléssel. Meglepett arckifejezésem felvidítja, láthatóan tisztában van vele, hogy nála a lépéselőny. A jelenet bármelyik forgalmas nagyvárosi téren előfordulhatna, hiszen a szakirányú szolgáltatásokat nyújtó hölgyeket – a törvény szigora ellenére is – könnyen megtalálhatjuk a forgalmasabb csomópontokban. Ez az eset viszont sokkal furább helyszínen zajlik. A Mikroszkóp Színpadon, előadás közben…

A félreértések elkerülése végett tisztázzuk gyorsan: nem történt profilváltás a Mikroszkóp Színpadon, és még csak nem is ilyen módon szeretné növelni a bevételeket a színház vezetése. Az Övön alul című előadásról van csupán szó, melynek a fő témája az erotika, a szexualitás és a humor kapcsolata. Mindez remek szerzők tollából, kiváló színészekkel színpadra állítva, könnyed, elegáns stílusban. A szóban forgó jelenetben például két élményipari szakmunkásnő érkezik – a nézőtéren keresztül – a színpadra, ahol egy leendő kuncsaftot igyekeznek sajátos, de a politikai kommunikációból ismerős érvekkel választásra bírni. Végül jön a madame (a csodálatos Lorán Lenke), aki feloldja a helyzetet és egy csattanós poénnal zárja le a szituációt. Taps.

Az este során számtalan jelenet, dal, karcolat kerül elő, melyeket csak az erotikus töltet és a nevetésre csábító szellemesség köt össze. Tetszik, vagy nem, a szexualitás belengi a mindennapokat, az élet szinte összes területét, alapvetően határozza meg az emberi kapcsolatokat, a gondolkodást, vagy épp annak hiányát, a kommunikációt. Miért ne lehetne rajta nevetni? Miért ne nézhetnénk magunkba kicsit és kacaghatnánk magunkon? Hiszen annyi vicces szituációba kerültünk már és kerülünk még a hormonok miatt… És ezt az írók is jól tudják, hiszen ők is átélték/átélik. Élményeik – és így a sajátjaink is – a színpadról köszönnek vissza.

Ki a gyerek apja? Mit tegyünk, ha váratlanul megérkezik a férj? Hogyan lehet okosan felkészülni a válásra? Mi mindent tudnak a kisiskolás gyerekek a szexről? Helyes-e viszonyt folytatni a beosztottainkkal? Vajon mit jelent a fülledt erotika 60 felett? Hogyan nyilatkozik a témában Hacsek és Sajó? Kabarékérdések és válaszok több mint két órában, klasszikus és friss történetekben feldolgozva.

A nézőtéren ülve körbe pillantok. Kik jöttek el? Örömmel látom, hogy minden korosztály képviselteti magát. Kamaszok derülnek nagyokat a tréfákon, esetükben talán még egy személyi igazolvány-ellenőrzés indokolt lenne, tekintettel a plakáton is feltüntetett korhatárra. Minek? – hangzik fel bennem a kérdés, ők már legalább annyit tudhatnak a szexről, mint jómagam, az egygyermekes apuka. Ma már ez nem meglepő. Aztán vannak jócskán középkorú párok is. Félénken fogják egymás kezét. Az ő generációjukban nem divat nyíltan beszélni az erotikáról, de már nem is kapják sikoltva a szájuk elé a kezüket, ha hallanak egy pikáns poént. Sokatmondó mosollyal néznek párjukra, tekintetükben nosztalgia csillan. Időnként még kulcsra zárják a hálószobaajtót, és igyekeznek felidézni a felhevült testtel lelapított fű illatát az évtizedekkel korábban megélt fesztiválok hiányos emlékeiből. De beszélni róla? Ugyan… Esetleg nevetni, azt már inkább.

És persze ne feledjük el az idősebbeket sem! Közülük is jöttek szép számmal. Többségüknek már csak az emlékek maradtak. De milyenek! Az idők során megszépült, izgalmassá lett, sosemvolt teljesítményeket játszi könnyedséggel bizonyító gondolatfoszlányok sora. Bennük az erő és a szándék nem fertőződik meg a kényszeres akarással. Emlékezni és nevetni akarnak. Az örök igazságokon, a visszatérő problémákon, a szexen, magukon, az egész életen. És kacagnak, talán ők leginkább. A vidámság pedig fiatalít. Simulnak a ráncok, felgyorsul a légzés, oxigénnel telik a vér, ami a szokásosnál gyorsabban jut az agyba. Örömérzet, boldogság. Mint valamikor régen, amikor a szerelem még fiatalsággal, erővel párosult. Több mint két órával később embert próbáló feladat felkelni a székből és lebotorkálni a lépcsőn. Megéri? Megéri! A szemükben játszó huncut fény legalábbis ezt igazolja.

Az Övön alul klasszikus kabaré. Nem prédikál, nem erkölcsösködik, de nem is közönséges. Épp annyira vicces és szórakoztató, amennyire kell. Kényes témát boncolgat, de elegánsan teszi. Kellér Dezső, Trunkó Barnabás, Nádasi László, Maksa Zoltán, Kállai István, és Kalmár Tibor jelenetei időtállónak bizonyultak, hiszen némelyik már jó pár éve színpadon van. Sőt, szájhagyomány útján pesti viccként is terjednek, ami azt is mutatja, hogy vannak olyan problémák, amivel már nagyszüleink is küzdöttek az ágyban, és talán még az unokáink is fognak. Mit tehetünk? Megpróbáljuk megoldani őket és teli szájjal nevetünk magunkon. Ahogy ők is tették.

A szerzők mellett a felszabadult szórakozásban nagy segítségünkre vannak a lelkes színészek, akik jól láthatóan élvezik a játékot. Bodrogi Gyula, Lorán Lenke, Nyertes Zsuzsa, Beregi Péter, Heller Tamás, Kokas Piroska, Tallós Rita és Aradi Tibor jó és önzetlen szeretőnek bizonyulnak, olyannak, aki figyel a partnerére, jelen esetben a közönségre. Nem csak a hely sajátosságai miatt, hanem a játékukból adódóan is közel vannak a nézőkhöz. Összekacsintanak velünk, lejönnek a színpadról, Aradi Tibi még az ölébe is beül valakinek, ha kell. Számukra a legfontosabb, hogy nekünk jó legyen.

Köszönet érte, mert nekünk tényleg jó! No, nem övön alul, mert az már egy másik műintézmény lenne, hanem fejben. De végül is azért mentünk, nem?! Mert szerettük volna magunkat jól érezni. Az a bizonyos hölgy, tehát nem tévedett. És jó is volt. Csak ajánlani tudom…

/Koncz Csaba