Nem egészen két hét múlva, március 2-án lesz a bemutatója a Maguk akarták – Nem kívánságműsor című előadásnak, ami az első a megújult Mikroszkóp Színpad tervezett repertoárjából. Mit várhat a közönség egy mai, aktuális politikai kabarétól? Egyáltalán van-e rá igény? Milyen fogadtatásra várnak a nézőktől és a politikusoktól? Hogyan zajlik a próba, mit vár el a résztvevőktől a Színpad vezetése? A rendezőt, Nádas Györgyöt kérdeztem minderről és másokról is.

Kinek szánja a rendező a Maguk akarták – Nem kívánságműsor című előadást?

Nyilván az összes darabot úgy kellene rendezni, készíteni, hogy minden korosztálynak szóljon, de ez lehetetlen. Az is egy érdekes helyzet, hogy a Mikroszkóp Színpadnak az elmúlt harminc – negyven évben volt egy bizonyos közönsége, akik mostanra kiöregedtek, tehát nem lehet igazán rájuk építeni. Jómagam közép korosztályt képviselek, a kollégák viszont fiatalok, többségük még jócskán a harmincas éveiben. Többségük a manapság nagyon népszerű stílust, a stand-up comedy-t kedvelik, ahogy a közönség jó része is. Nekik is meg kell felelni. Ugyanakkor szerintem a kabarét kicsit színházasítani kell. Megpróbálunk a kor igényeinek megfelelni, tehát modernül játszani kabarét. Ezt tehetjük.

Gyakran felmerül a kérdés, manapság igényli-e egyáltalán a közönség a politikai kabarét? A mindennapokban ugyanis annyira jelen van a politika, hogy aki szórakozni indul, nem biztos, hogy ott is erre kíváncsi. Hogyan tudja kezelni ezt a dilemmát a társulat?

A Maguk akarták… első része könnyedebb hangvételű, a második viszont kimondottan kemény politikai kabaré. Fölvállaltan az. A Mikroszkóp Színpad mindig a politikai kabaré színhelye volt, tehát ez eleve nem okoz meglepetést, úgy hiszem. A „dilemmát” úgy lehet kezelni, hogy nagyon jól megírt jeleneteket, nagyon jól kell előadni, és akkor a közönség igenis kíváncsi lesz rá. Attól, hogy valakit lehülyézek, mert ilyen színű, vagy olyan zászló van a kezében az még kabaré. Viszont, ha úgy tudunk a saját gondjainkon, bánatunkon röhögni, hogy végeredményben kinevetjük magunkból, akkor már van értelme. Nagyon úgy látom, hogy ez a darab megint ilyen lesz. Lehetőség arra, hogy levezessük a feszültséget. Óriási öröm számomra, hogy mindenki nagy kedvvel, energiával dolgozik. Ennél többet nem is lehet tenni a műfaj és a közönség érdekében.

A megújult Mikroszkóp Színpad első előadása lesz a Maguk akarták… Mennyivel nagyobb a rendező felelőssége ilyen helyzetben?

Szerencsés helyzetben vagyok láttam sok változást már itt. Harminc éve ide szerződtem, tíz évet húztam le, de akkor egy teljesen más rendszer volt. Aztán átalakult minden, majd tizennyolc évig nem voltam itt a színházban. Később, éppen egy átmeneti időszakban tértem vissza, sőt, fél évig művészeti tanácsadóként, kvázi művészeti vezetőként töltöttem el. Most pedig az új vezetőség engem bízott meg, hogy az első darabot rendezzem. Mindez már eleve sok tapasztalatot jelent, még akár azt is mondhatjuk, nagy túlélő vagyok itt. Persze ez utóbbi nem volt cél, egyszerűen a műfaj és a színház neve irányában vagyok nagy tisztelettel. Nem tudom, mit hoz a jövő a Mikroszkópnak, de ha tudok segíteni abban, hogy megmaradjon, és a megfeleljen a kor igényeinek, szívesen teszem. Ezt a darabot éppen olyan szorgalommal, lelkesedéssel, becsülettel csinálom, mint az átmeneti időszakban Az Őrület határán címűt, amit én találtam ki, írtam és rendeztem.

Milyen konkrét elvárásokat fogalmazott meg a vezetés?

Semmi ilyesmi nem volt, abszolút szabad kezet kaptam. Belemászhattam az írott anyagokba, módosíthattam bármit, és a színpadra vitel közben is sok minden változik. Mondatok, szavak, kifejezések. Újra írunk dolgokat, mást találunk oda, ahol valami nem úgy működik a színpadon, mint kellene. A színészek is maximálisan hisznek nekem, ami már csak azért is nagyon jó dolog, mert ezek szerint nem mondok nagy butaságokat. Igazi kreatív csapatmunka folyik, és ez önmagában is nagy élmény.

A politikai-, illetve közéletben gyorsan változik minden. Új nyilatkozatok, hírek érkeznek szinte naponta. Hogyan tud a darab aktuális maradni estéről estére, mennyire lehet improvizatív?

Feltétlenül improvizatív lesz, legalábbis egy része. Eleve van egy híradó blokk, amibe napi aktualitásokat is beleviszünk, beleírunk, ezt gyakran felül kell vizsgálni. Mondjuk hetven százalék adott, az meg van kötve, hogy mégiscsak legyen a darabnak gerince. A fennmaradó harminc százalék viszont a napi hírekre, improvizációkra épül. Ez amúgy teljesen normális, egy politikai kabarénak így kell működnie. A mindennapokban úgy kell elképzelni, mint ahogy annak idején az úttörőknél a riadólánc volt, egymásnak adjuk tovább a hírt. Körtelefon, kör e-mail, hogy ennek estére benne kell lennie. Előadás előtt másfél órával rövid próbát tartunk, addigra mindenkinek tudni kell az új szöveget. Később, ha aktuális a dolog, benne maradhat, ha viszont lecseng, elmúlik, akkor jön helyette más.

Milyen szempontok alapján választotta ki a színészeket?

Nem titkolom, készen kaptam a csapatot. Litkai Gergő választotta ki őket, de csak Burszán Verát nem ismertem. A többieket igen, már dolgoztam is velük korábban. Nagyon jó választásnak bizonyultak egyébként. Verán is azt érzem, napról napra jobban megy neki, a helyén érzi magát a csapatban. Neki lehetett a legnehezebb, hiszen egy összeszokottabb társaságba bekerülni, pláne énekesnőként prózai szereppel, rettenetesen nehéz. Ráadásul Magyarországon nagyon kevés a komika. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan fiatal nő van, akik büszkén felvállalják a komédiázást. Nagyon örülök tehát, hogy egy komikával lettünk többek, így a kabaré-családban.

Litkai Gergő, mint művészeti vezető mennyire vesz részt a megvalósításban, mennyire szól bele a színpadi megjelenésbe?

Dolga is, hogy beleszóljon, hiszen valójában ő viszi vásárra a bőrét. Megrendezem én a magam tehetsége szerint, de az esetleges politikai dolgokat is neki kell vállalni, ahogy a véletlen ballépéseinket is. Tegyük hozzá, nem számítunk támadásra, hiszen mi sem támadunk. A visszásságokat állítjuk görbe tükör elé, azok meg amúgy, a hétköznapi életben is megvannak, mi legfeljebb kifigurázzuk. Persze ezt Gergőnek felügyelni kell, és nagyon jó is, hogy beleszól, hiszen ez nekem nagy segítség. Bizonyos dolgokhoz talán már túl öreg vagyok, amit ő fiatal fejjel másképp lát. A jelenléte mindenképpen hozzátesz az előadáshoz.

Két hét sincs már a bemutatóig. Mire kell még koncentrálni a próbákon, így az utolsó napokban?

Azt szeretném, ha nem csak jelenetekből állna az előadás, hanem összefüggésében, egy teljes élmény lenne. Ne lehessen részeket kiemelni belőle külön, hanem álljon össze egy egésszé. Ne azt mondják egymásnak az emberek, hogy van benne egy jelenet, amikor valaki azt mondja Orbánnak, hogy… Inkább azt hallanám szívesen vissza, hogy de jó volt a Maguk akarták a Mikroszkópon. Az egész egyben legyen szórakoztató, vidám, és akárcsak negyven évvel ezelőtt, az emberek hónapokra előre ne tudjanak jegyet vásárolni, mert mind elkelt.

Milyen tervei vannak? Mi lesz a Maguk akarták után?

Szerencsére Gergő minden ötletet szívesen vesz tőlem. Már az első beszélgetésünkön mondta, hogy bármit kitalálok, szeretné, ha azt itt csinálnám meg. Egyelőre nem tudom, mert ha ezen túl vagyok, akkor indul egy országos Markos-Nádas turné, a harminc év jegyében. Ősszel szeretném színpadra vinni az édesapám életéről szóló musicalemet, ami nem kimondottan kabaré. Természetesen, ha utána a Mikroszkópnak szüksége van egy olyan darabra, mint mondjuk Az Őrület határán volt, annak a második része már a fejemben van, szívesen csinálnám. Persze, ha felkérnek más valamit rendezni, azt is szívesen vállalom. Több lehetőség is van, meglátjuk mi lesz, de ha lehet, szívesen dolgoznék itt a jövőben is.

/Koncz Csaba